Eszetekbe jutott már valaha, hogy milyen szép is lenne, ha asztali konzolaink kedvenc játékait magunkkal cipelhetnénk akárhová, és néhány unalmas óránkat elüthetnénk velük? Természetesen ilyen céllal lettek kitalálva a kézikonzolok, de nagy általánosságban vagy külön fejlesztések, vagy nem túl jó átiratok születnek rájuk. Létezik-e olyan játék, ahol az előbb felvázolt tendencia nem érvényesül, és a nagygépekhez hasonló, élvezetes és szeretnivaló produktum születik? Nagyon úgy tűnik, hogy létezik...

Mindig szerettem volna egy kézikonzolt a birtokomban tudni, ám sohasem adatott meg az alkalom. Abban a szerencsés helyzetben vagyok azonban, hogy baráti társaságomban leledzik mindkét népszerű gépből egy-egy, így természetesen a japán óriáscég által gyártott Nintendo DS-ből is. Pár nagyon jó produktumot már sikerült megtekintenem rajta, ám nem is olyan régen találtam meg rá az ízlésemnek legmegfelelőbbet, a játékot, amit tényleg mindig és mindenhol képes vagyok órákig játszani. Asztali konzolon, gépi konzolon, teljesen mindegy! Jelenlegi tesztem alanya nem más, mint a Guitar Hero sorozat Nintendo DS-re készített darabja, amely stílusosan a Guitar Hero: On Tour címet viseli.

Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy rendelkezem az Xbox 360-ra kiadott harmadik GH epizóddal, és természetesen Les Paul vezeték nélküli gitárral. Nagyon szeretem játszani, és szinte bármikor képes feldobni a napom. Azért fontos ez, mert nagyon nehéz bármilyen tesztet írni egy ilyen játékról – a Guitar Hero sorozat összes epizódja megosztja a közönséget. Talán ez az a produktum, amit tényleg csak imádni, vagy gyűlölni lehet. Mindkét fél rendelkezik a maga érveivel, ám ezek jelen esetben lényegtelenek – én borzasztóan kedvelem a játékot, így nagyon izgatott lettem, mikor a kezembe nyomták a gépet, benne pedig a játékot. Megvallom őszintén, nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan használja majd ki a játék a dupla képernyőben rejlő adottságokat. Azon sem volt sok időm gondolkodni, hogy miként oldják meg az öt, különböző színekkel jelölt gombok elhelyezését a gépen. Szerencsére voltak okos emberek, fejlesztők, akik levették e terheket a vállamról.


 
A Guitar Hero: On Tour méretre azonos, ám sokkal vastagabb dobozban kapott helyet egy normál DS játékhoz képest. Mint később kiderül, ez nem másért van, minthogy a gép aljára csatlakoztatható billentyűk, a pengető, illetve a kezünk rögzítésére használatos pántok elférjenek egy dobozban. Elég nehéz elmagyarázni, hogy is néz ki valójában a dolog, de azért megkísérlem: a gombok a gép aljára rögzíthetőek, így a konzolt bal oldali irányban kell majd elfordítanunk, ha játszani szeretnénk a produktummal. Ezután bal kezünkkel átfogjuk a gép testét, így ujjaink pont a gombokon landolnak. Itt jön a képbe a cserélhető mintájú pánt, amivel a kézfejünk közepét tudjuk a gép aljához rögzíteni. Hasznos dolog, bár nyugalmi helyzetben inkább zavaró tényező, de mindenképpen kellemes, ha esetleg buszon támad kedvünk gitározni. A billentyűk fölé helyezhető el a pengető, amely egy könnyű mozdulattal előkapható onnan, és itt akár már el is kezdhetünk játszani.

A játék a következőképpen néz ki: a jobb oldali képernyőn fogunk látni egy gitárt, amelynek a kinézete – hasonlóan a nagygépes verziókhoz – kedvünk szerint megválasztható. Ezen a képernyőn kell majd pengetnünk az ütemnek megfelelően, és természetesen ebben lesz nagy segítségünkre a korábban említett pengető, amely elhelyezhető a ´gép oldalában´ kényelmesen. Azonban itt meglehetősen nehéz lesz elsőre megtalálnunk a megfelelő ütemet, de például a whammy /torzító/ használatát nagyban megkönnyíti ez a rendszer. A bal oldali képernyőn jönnek majd a hangok, amiket meg kell szólaltatnunk a dalok lejátszásához. Mint már említettem, a Guitar Hero sorozathoz méltatlanul itt csak négy darab gomb van, így természetesen mi is csak négy hangot fogunk tudni kezelni. Sajnos így számomra elveszett egy kevés a játék érdemeiből, hisz így minden gombra jutott egy ujj, így nem kellett sohasem levennem az ujjaim ezekről. Természetesen ezt majd kompenzálja egy kicsit a gép hiányosságaira visszavezethető probléma, de erről egy kicsit később.