Nem akarunk drasztikusan kezdeni, de ha egész eddigi életedben még nem próbáltál ki egyetlen Guitar Hero részt sem, akkor nem késő hagyni az egészet. Fuss, menekülj, mert ha rászoksz, akkor olyanná válsz, mint a kőkemény drogosok, akiknek pajszerrel kell lefeszegetni az ujját a műanyag gitárról...

Hogy mit is jelent a GH láz, gondolom mindenki tudja: Egy őrült rajongást, korunk legelterjedtebb ritmusjátéka iránt, melyet egy igazi gitárhoz hasonló speciális kontroller segítségével irányíthatunk. A dolog olyannyira bejött, hogy az első, második, harmadik, a 80’s rock, az Aerosmith és a World tour részek után máris itt az újabb üdvöske, a Guitar Hero Metallica!

A korábbi részekhez hasonlóan a zenei felhozatal most is egész korrekt lett: összesen 49 szám érhető el, melyből 28-at a címadó banda jegyez, míg a a maradék (töltelék) 21 tracket olyan ismert és elismert előadók jegyeznek, mint például a Queen, az Alice In Chains, a Motörhead, a Foo Fighters, vagy a Judas Priest. Elsőre talán soványkának tűnhet ez a szám, különösen a World Tour 80+ nótát tartalmazó szelekciójához képest, de megnyugtatok mindenkit, ezek legalább minőségi, jól játszható dalok, nem pedig tucat-susnyák, mint a WT-s számok nagyja. (Persze itt is akad ilyen.)

Gyors tisztába tétel

Ha netán volt szerencséd a GH: Aerosmithez és azt gondolnád hogy ez is olyan lesz, mint amilyen az volt, akkor nagyot tévedsz. A Metallica már a World Tour alapjaira építkezik, így a gitár mellett ezúttal is feltűnik a basszusgitár, dob és a mikrofon, mint alternatív vagy kísérő hangszer. (A Bandázás viszonylag új keletű dolog, de a további GH részek is már ezen opcióval nyakon öntve fognak megjelenni.) Sőt! A Metallica már felismeri a Lips mikrofonját, így minden gond nélkül használhatjátok hozzá, ha van elfekvőben egy pár mikrofonnal megfejelt Lips progitok.

Press start

A szokásos kiadói, fejlesztői logókon túljutva megleshetünk egy szokásos minőségű, hangulatos intrót, melynek központjában természetesen a banda áll. Ezen túljutva megérkezünk a menühöz, ami leginkább a World Tourra emlékeztet, de az egész át van itatva egy kis eredeti Metallicás feeling-el. A klasszikus menüpontokon kívül (Career, Quick play, Head to head, Xbox Live, Settings, Music studios) akad egy újdonság is, nevezetesen, a Backstage. A tartalom az, amit a név sugall: Ennek a pontnak az Extras részében tekinthetünk meg mindenféle videóanyagot a Metallica életéről, történelméről, de még a játékhoz kapcsolódó „hogyan készült” snitteket is itt vizslathatjuk meg. Nem is húznám feleslegesen az időt, nézzük ezeket szépen sorban.

 

 

A karrier módozat

A menü átlátható, ebben túl nagy különbség nincs az elődökhöz képest. Neki is fogtunk a karrier módnak, hogy mihamarabb láthassuk a teljes felhozatalt. Party game lévén nagyon fontos szempont az, hogy a fejlesztők mennyire veszik figyelembe azt a lehetőséget, hogy valószínűleg minden egyes szám kezdetekor valaki más áll a hangszerek mögött, nem feltétlenül ugyanolyan képességekkel megáldva, mint az előző játékos. Ebből a szempontból nagyot lépett előre a fejlesztő, hiszen nem kényszerülünk arra, hogy az egész karriert ugyanolyan felállással kelljen lejátszanunk – bár az egyes fejezeteken belül (4-5 szám) nem tudunk változtatni –, hiszen bármikor változtathatunk a nehézségen, sőt, bekapcsolódhat vagy kiválhat egy-egy hangszer menet közben. Így hát gyorsan kijátszottuk az egyre nehezedő szinteket. A koncertek során a teljesített számok után csillagokat kapunk (Ahogyan eddig is), amiknek most komoly funkciójuk is van: Ezek segítségével tudjuk megnyitni az együttes életében meghatározó szerepet betöltő helyszíneket. Minden egyes lokáció új dalokkal van felvértezve, így nagy valószínűséggel örömünket leljük majd abban is, hogy megismerjük a banda kedvenc turné helyszíneit, klubjait (Tushimo Airport, HMV Hammersmith Apollo, Stone Night Club, The Forum). Remek újítás, hogy az eddigi részektől eltérően immár valós időben láthatjuk csillagunk töltöttségi szintjét a jobb alsó sarokban lévő indikátornak köszönhetően. Ez azért jó, mert nem kell többé azon izgulnunk, hogy vajon sikerült-e az adott nóta 5 csillagra.

Quick Play

Miután végigjátszottuk a játékot karrier módban, a hangsúly áthelyeződik a Quick Play-re. Ez az eddigi játékokban nem volt jellemző, hiszen a korábbi verziókban a gyors játék opció tényleg csak arra volt jó, hogy ha a szomszéd átjött és ki akartuk vele próbáltatni a játékot, akkor nem rondított bele a karrierünkbe. A Rock Band-ban például nem is jelzi és nem is menti el a Quick Play-ben szerzett pontokat, csak a játékban „Band World Tour”-nak nevezett karrier mód pontszámait hajlandó figyelembe venni. Ezzel szemben a Guitar Hero:Metallicában a QP-ben elért pontokat figyeli. Ez szerintem jobb megoldás. Ami még színesíti egy kicsit a dolgot az az, hogy a GH:M az egyes zeneszámokhoz nehézségi szintenként jegyzi fel az elért pontokat. Tehát ha a listát nézzük, akkor láthatjuk azt, hogy például a One című szám esetében hány pontot értünk el Easy, Medium, Hard esetleg Expert szinten. Sőt, ennél a játéknál bejön a képbe egy Beginner (Ahogy a World Tourba is) és egy expert+ szint a dobosoknak, mivel immár két pedált is használhatunk. Abban az esetben, ha több játékos van, akkor a nehézségi szint a beállítottak közül a legmagasabb lesz, tehát ha a dob expert-en van, a két gitár pedig hard-on, akkor a pontszámnál azt fogja kiírni, hogy ez a szám expert szinten lejátszva ennyi és ennyi pont.